U've left me here...but I'm not alone

1 héttel a szakítás után...

Valami elkeveredett,bekattant és örökre megváltozott idebent.A roló végérvényesen is leereszkedett,s ha bár látok tőle,a szemem sarkában még is mindig ott lebegsz.Ezekben a végtelen pillanatokban,mikor már nem vagy velem,védtelen és szánalmas vagyok.Belülről vérzem és bosszúra vágyom, hogy nem vagy itt. Hogy máshol vagy.Elkeseredetten akarok haragudni rád.De hiába,nem tudlak nem várni.Nem várni a hirtelen,váratlan feltűnésedet...Nem tudok nem rád gondolni minden egyes percben.Nem tudok még úgy tenni sem, hogy valaki,mégcsak halványan is,de elhigyje, hogy túlvagyok rajtad és már nem szeretlek.

2 héttel a szakítás után

Egy új nap…és megint te jársz a fejemben…Mintha a szél azt súgná,hogy ez már nem lesz másként…Bizony,a szél ami a füstöt bekeveri a szobám illatába.A szomszédban égetik az évek során felgyülemlett kerti bútorok tömkellegét,és minden egyes széllöket a képemben vágja a füstöt a nyitott ablakomon keresztül.De nem csukom be,lehet hogy szenvedni akarok. Sajnálni magamat,ha már te nem teszed.Összeszorított fogakkal,üres tekintettel meredek az új profilképedre,amin az új barátnőddel, az új szobádban,új emlékektől szikrázó tekintettel nézel vissza rám.Olyan emlékek ezek,amik még csak most kezdenek beférkőzni a tudatodba…és ez a lány biztos elvarázsol a búgó hangjával,türkiz szemeivel és a hosszú, fényes szőke hajával.Az én tökéletes ellentétem…

Elég ezt végig gondolni ,és az elkeseredettség könnyei már áztatják is a te régi szerelmed, régi nadrágjának bal combját.

2 órával az előző bejegyzés után

Nos…ilyenkor el hiszem,hogy én csak egy ugródeszka vagyok, amin mindenki végigtapos,aztán pedig mámorosan száll a magasság felé,és egy bravúrosat zuhan,hogy megállapodhasson,valahol távol a deszkától…valamilyen boldog medencében...

        Egy szerelemtől fűtött,elfulladó láng...